A boldog, harmonikus élet eszménye áthatja életünket. Ideális családról, ideális 
munkahelyről álmodunk, ahol minden olajozottan, konfliktusok nélkül működik. A „boldogság” fogalma egy idilli, nyugalmas lelki állapotot vetít képzeletünkbe, ahol nincs helye a stressznek, a küzdelemnek, a válságos helyzeteknek. Egy állandó, stagnáló állapotot feltételez.
Azonban az élet lényege a mozgás, a változás. Változnak az életkörülményeink, változnak az emberek körülöttünk és változunk mi magunk is. Ez az állandó változás pedig újabb és újabb konfliktusok kialakulásához vezet. A konfliktus egymásnak feszülő érdekellentétet jelent, ami többnyire félelemmel, aggodalommal, gyakran agresszív indulatokkal tölti el a konfliktusban lévő feleket.
„Az emberi kapcsolatok velejárója a konfliktus. Családban, iskolában, munkahelyen, párkapcsolatban, üzleti életben, politikában, mindenhol jelen van. A különbségek abban mutatkoznak meg, hogyan kezeljük konfliktusainkat. Ha képesek vagyunk tárgyalni a másik féllel, akkor kapcsolatunk épülni fog, ha harcolni tudunk csak, romboljuk kapcsolatainkat.” Dr. Kardos Ferenc
Az élet apró dolgaiban nap mint nap oldunk meg problémákat, szinte anélkül, hogy tudatában lennénk. Azonban a súlyos, válságos helyzetekben, amikor mi magunk vagyunk az egyik konfliktusban lévő fél, már nehezebb dolgunk van, a fentebb említett érzelmek, a félelem, a harag, az agresszió útjában áll a problémamegoldó gondolkodásnak, ami pedig egy válsághelyzet feloldásában elengedhetetlenül szükséges lenne.
„A mediáció alapötlete, az az elképzelés, hogy az ellenséges és antagonisztikus kétoldalú kapcsolatok konfliktus-megoldásához egy „harmadik semleges felet” hívnak segítségül egyáltalán nem új keletű.
A mediációhoz az idők során a különféle törzsi és más etnikai vagy kulturális csoportok között, Afrikától Európán át Ázsiáig, Közép- és Dél-Amerikától Japánig, mindig is igénybe vették a család vagy a közösség bölcs öregjeit, hogy békítő szerepet vállaljanak a konfliktushelyzetekben….
A feljegyzések szerint a mediáció eljárása a 19. században került alkalmazásra először eszközként a nemzetközi konfliktusok megoldásában….
Az Európai Unió fejlődésében a gazdasági unió érvényesül, a hatályos EK. Irányelvek a mediátort független szakmai munkát végző szolgáltatóként határozza meg, a viták kezelésének alternatív eljárási lehetőségeként.”
/Wikipédia: Mediáció – A mediáció története/
A mediátor tehát egy pártatlan személy, a közvetítő, aki kívülről, objektíven elemzi a 
problémát, indulatok és érdekek nélkül képes mindkét fél helyébe helyezkedni és a feleket hozzásegíteni a mindkettőjük számára leginkább elfogadható megállapodás megkötéséhez. Az elmúlt évszázadok során sok nép kultúrájában találkozhatunk a közvetítő fogalmával, híres történelmi események megoldása is közvetítők munkájához fűződik.
Korunk rohanó élettempója, a gyors változások egyre több konfliktushelyzetet generálnak, amelyek megoldására egyre kevesebb időnk és energiánk jut. Világszerte megfigyelhető jelenség a közvetítés – mediálás – újbóli térhódítása.
Hazánkban 2002-ben fogadta el az Országgyűlés a közvetítésről szóló törvényt. (2002. évi LV. tv.)
