Újabb sikeres közvetítésről olvashattunk híradást az elektronikus sajtóban, Kanye West és az Omega együttes megállapodásáról. Ahogy a cikkben olvashatjuk, a megállapodás peren kívül történt, közvetítő bevonásával.  A résztvevők valamennyien elégedettek, az egyezség révén az Omega együttes és a Gyöngyhajú lány című dal szerzői együttesen megkapták a peres eljárás eredményeként remélhető – vagyis a törvényi szabályozás alapján megítélhető – maximális összeget. Arról nem szól a híradás, de nyilvánvaló, hogy a közvetítői eljárás lényegesen kisebb költséggel járt és lényegesen rövidebb idő alatt hozott eredményt, mintha a peres utat választották volna. Itt pontot is tehetnénk a történet végére, hiszen – mint ahogyan olvashattuk -, minden résztvevő elégedett az eredménnyel, mi mezei olvasók pedig azt gondoljuk, hogy ennek a hírnek semmi köze nincs a mi hétköznapi életünkhöz. Pedig….. és itt a kedves olvasó biztosan azt várja, hogy győzködjem arról, mennyire jól alkalmazható a közvetítés technikája a hétköznapi élet konfliktusainak rendezésében is.

Erről azonban írtam már sokszor, jó szívvel ajánlom honlapom – Mediáció – konfliktuskezelés közvetítéssel – valamennyi oldalát, blogbejegyzéseimet, amelyekben részletesen írok arról, hogy életünk mely területein használható eredményesen a mediálás módszere, illetve pontosan leírom azt is, hogy én mely helyzetekben nyújthatok szakértő segítséget.

A fenti párhuzamnál – a mediálás lehetőségei a gazdasági életben és a magánéletben – most fontosabbnak érzem, hogy elmondjam, milyen gondolatokat ébresztett bennem a hozzászólások olvasása. Fentebb már írtam: elégedett volt az egyezséggel minden résztvevő. Nem úgy a kommentelők! Ahogy mondani szokás: kibicnek semmi sem drága!

 „Ennyiért odaadni? Vajon kinek volt ennyi esze, hogy ilyen alacsony díjat határozott meg? Nevetségesen alulfizetett ez az egyedi alkotás. Ha elfogadták, gondolom ennyire becsülik önmagukat, sajnos.”, „Azt hittem, hogy fejenként kapják a 10 milliót és dollárban. Ez röhejesen kevés.” , „akit be lehet csapni, be is fogják csapni ahahaha”  és még sorolhatnám….

Feltételezem, az Omega együttes tagjait, és a szerzőket – Presser Gábort és Adamis Annát – nem rázzák meg ezek a hozzászólások, hiszen ők részesei voltak a megegyezés folyamatának, és pontosan tisztában voltak a lehetőségeikkel. Ráadásul ezek a vélemények nem befolyásolhatták az egyezség menetét, hiszen a folyamat lezárása után kerültek nyilvánosságra. De mit tanulhatunk ebből mi? Nincs okunk feltételezni, hogy a hozzászólók ellenségei lennének az Omega együttesnek, sőt… Többen hangsúlyozták is, mennyire becsülik az együttest, a szerzőket, és milyen sokra tartják a konfliktushelyzetet kiváltó dalt. Vitathatatlan, hogy amikor elégedetlenségüknek adnak hangot, azt merő jószándékból, szimpátiából teszik. De sajnos pont itt van a csapda! Nem véletlenül tartom az egyik legtanulságosabb és legsokatmondóbb szólásnak azt, miszerint „A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.”

Amikor konfliktushelyzetbe kerülünk – akár családban, akár munkahelyen, vagy az élet más színterén -, természetes, hogy családtagjainkkal, barátainkkal megosztjuk a problémánkat, meghallgatást, együttérzést, és gyakran tanácsot, segítséget várva tőlük. És a barátaink, családtagjaink tudják, mit szeretnénk, hiszen szeretnek minket és segíteni akarnak. Együttéreznek velünk és ellátnak tanácsaikkal – többnyire olyan tanácsokkal, amit hallani akarunk, vagy ami szerintük számunkra jó megoldás lehet. Szerintük – számunkra! Miért veszélyes ez? Mert a saját élethelyzetükből kiindulva, a saját értékeikhez viszonyítva próbálják befolyásolni a mi életünket. Súlyos krízishelyzetben ez még fokozódik azzal, hogy nem tartanak „beszámíthatónak” a saját konfliktusunk megoldásában. „Szegény annyira zaklatott, annyira kiborították az események, nem tud tisztán látni. szüksége van rá, hogy valaki gondolkozzon helyette. Hogy felnyissa a szemét….” Ismerősek ezek a megjegyzések, ugye?  Nem kétséges a jó szándék, a segíteni akarás. Csakhogy a tanácsadóink csak a mi oldalunkról részesei a történetnek, csak a lemez egyik oldalát ismerik, és minden szituációt a saját szűrőjükön keresztül értékelnek. Azt se felejtsük el, hogy véleményt mondani könnyű, okos tanácsokat osztani is könnyű, ha nem a saját életünkről, a saját konfliktusainkról van szó. Visszautalva az idézett hozzászólásokra, kíváncsi lennék például arra, hogy a véleményüket olyan karakánul kimondók hány sikeres üzleti döntést hoztak már életükben?

Ha megvisel minket egy szerettünk szenvedése, aki például egy párkapcsolati válságban szenved, indulatunkat könnyen fordítjuk a konfliktust kiváltó partner ellen, nem gondolva arra, hogy támadásainkkal, ellenségeskedésünkkel nem segítjük, hanem nagyon is akadályozzuk a konfliktushelyzet megoldását, szerettünk életének mielőbbi megnyugtató rendezését.

Látszólag magam ellen beszélek, hiszen a mediátor is egy bevont harmadik fél. Ami azonban nagyon lényeges különbség, hogy a mediátor független és elfogulatlan. Nem áll egyik fél oldalán sem, egy cél vezérli, hogy a megismert konfliktushelyzetet minden résztvevő fél számára megnyugtatóan oldják meg. A másik nagyon fontos különbség, hogy nem oszt tanácsokat.  A vitarendezésben segíti a két fél egymással való kommunikációját, segít feltérképezni a felek igényeit, ismerteti az adott helyzetben a felek lehetőségeit – emlékezzünk az idézett cikkre, ahol a közvetítő valószínűleg tájékoztatást adott a feleknek az ide vonatkozó törvényi szabályozásról! -, hozzásegíti a feleket a lehetőségeik közül a mindkettőjük számára leginkább megfelelő megoldás kiválasztására, támogatja, segíti őket az egyezségük létrehozásában.

Ha egy közvetítői eljárás során valamelyik fél bevon kívülállókat is a folyamatba, ezzel súlyosan veszélyezteti a mediáció sikerét, hiszen a kívülálló nincs ott az ülésen, nem részese a folyamatnak, nem ismeri a másik fél álláspontját, reakcióit. Illetve, csak elmondás alapján, ami már szintén egy szűrőn keresztül megismert álláspont lesz.

A mediátort törvény kötelezi a titoktartásra, a mediált ügy minden vonatkozásában. Ajánlott azonban az ülésen elhangzottakat a feleknek is bizalmasan kezelni, ha valóban megállapodásra törekednek és nem szeretnék veszélyeztetni az egyezség sikerét. És hogy hol kezdődjék a diszkréció? Már az első lépésnél. Ha felmerül Önben a kérdés, hogy tud-e segíteni egy mediátor a problémája megoldásában – csakis mediátorhoz forduljon a válaszért!