Boldog gyerekek válás után – a mediáció lehetőségei a válás okozta trauma megelőzésére

Felelősek vagyunk a sorsukért

Boldog gyerekek válás után. Létező fogalom? 2014. március 15-én életbe lépett a Polgári Törvénykönyv módosítása, amely többek között a válással kapcsolatos jogszabályokat is érinti. Előtérbe kerültek a mediáció lehetőségei a családi konfliktusok megoldásban. Eszerint válásnál ajánlott, azonban a gyermek felügyeleti jogának eldöntésében felmerülő vita esetén kötelező lesz mediátorhoz fordulni.

Lássuk be, a köztudatban igen kevéssé ismert a mediátor fogalma, az emberek többségének nincs elképzelése arról, mit csinál a mediátor. Ha mégis van, akkor szkeptikusak az eredményességét illetően.

Különösen így van ez a válás körüli problémakör megítélésével. Egyre gyakrabban szokás a különélő szülők gyermekeit válási árváknak nevezni. Helyénvaló ez a kifejezés? Valóban kibékíthetetlen fogalmak a „boldogság” és az „elvált szülők gyermeke”? Lehetséges boldog gyerekeket nevelni válás után? Egy elkötelezett családi mediátor válasza ezekre a kérdésekre határozott igen.

Bizalom

A mediáció a konfliktushelyzetben lévő emberek közötti közvetítést jelenti, célja a felek közötti nyertes-nyertes megállapodás létrehozása. Módszere a problémamegoldó kommunikáció, amely lehetővé teszi a problémák nyugodt légkörben történő, konstruktív megbeszélését. Ha a válófélben lévő szülők képesek elsajátítani ezt a kommunikációt, akkor képesek lesznek megtartani partneri viszonyukat szülői hivatásukban. Ez az együttműködés pedig záloga lehet gyermekeik boldogságának, kiegyensúlyozott, egészséges fejlődésének.

Általában elmondható, hogy a tartósan fennálló stressznek, viszálykodásnak egészségkárosító hatása van, a nyomasztó érzelmi problémák idővel súlyos lelki sérüléseket, testi tüneteket, betegségeket okoznak.

Különösen veszélyes ez a gyermekek esetében. Egy évekig elhúzódó bontóper súlyos, nehezen rendbehozható sérüléseket okoz a gyermekek fejlődésében.

Küldetésemnek tekintem a hozzám forduló párokat hozzásegíteni a mindkettőjük számára elfogadható, és közös gyermekük, gyermekeik számára a legideálisabb körülményeket biztosító megállapodás létrehozásához.

Közismert a konfliktusban élés egészségkárosító hatása, mégsem mindig sikerül a súlyos ellentéteket időben megoldani. Válás esetén a szülők gyermekkel szembeni felelős magatartásáról akkor beszélhetünk, ha a szülők– a nehézségek ellenére is – feltétlenül szem előtt tartják gyermekeik igényeit és igyekeznek a lehető leghumánusabb módon lebonyolítani az elválás folyamatát. 

Kategória: Válás gyermekkel | Címke: , , , , , , , , , , , , , | Boldog gyerekek válás után – a mediáció lehetőségei a válás okozta trauma megelőzésére bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kibicnek semmi se’ drága…

Újabb sikeres közvetítésről olvashattunk híradást az elektronikus sajtóban, Kanye West és az Omega együttes megállapodásáról. Ahogy a cikkben olvashatjuk, a megállapodás peren kívül történt, közvetítő bevonásával.  A résztvevők valamennyien elégedettek, az egyezség révén az Omega együttes és a Gyöngyhajú lány című dal szerzői együttesen megkapták a peres eljárás eredményeként remélhető – vagyis a törvényi szabályozás alapján megítélhető – maximális összeget. Arról nem szól a híradás, de nyilvánvaló, hogy a közvetítői eljárás lényegesen kisebb költséggel járt és lényegesen rövidebb idő alatt hozott eredményt, mintha a peres utat választották volna. Itt pontot is tehetnénk a történet végére, hiszen – mint ahogyan olvashattuk -, minden résztvevő elégedett az eredménnyel, mi mezei olvasók pedig azt gondoljuk, hogy ennek a hírnek semmi köze nincs a mi hétköznapi életünkhöz. Pedig….. és itt a kedves olvasó biztosan azt várja, hogy győzködjem arról, mennyire jól alkalmazható a közvetítés technikája a hétköznapi élet konfliktusainak rendezésében is.

Erről azonban írtam már sokszor, jó szívvel ajánlom honlapom – Mediáció – konfliktuskezelés közvetítéssel – valamennyi oldalát, blogbejegyzéseimet, amelyekben részletesen írok arról, hogy életünk mely területein használható eredményesen a mediálás módszere, illetve pontosan leírom azt is, hogy én mely helyzetekben nyújthatok szakértő segítséget.

A fenti párhuzamnál – a mediálás lehetőségei a gazdasági életben és a magánéletben – most fontosabbnak érzem, hogy elmondjam, milyen gondolatokat ébresztett bennem a hozzászólások olvasása. Fentebb már írtam: elégedett volt az egyezséggel minden résztvevő. Nem úgy a kommentelők! Ahogy mondani szokás: kibicnek semmi sem drága!

 „Ennyiért odaadni? Vajon kinek volt ennyi esze, hogy ilyen alacsony díjat határozott meg? Nevetségesen alulfizetett ez az egyedi alkotás. Ha elfogadták, gondolom ennyire becsülik önmagukat, sajnos.”, „Azt hittem, hogy fejenként kapják a 10 milliót és dollárban. Ez röhejesen kevés.” , „akit be lehet csapni, be is fogják csapni ahahaha”  és még sorolhatnám….

Feltételezem, az Omega együttes tagjait, és a szerzőket – Presser Gábort és Adamis Annát – nem rázzák meg ezek a hozzászólások, hiszen ők részesei voltak a megegyezés folyamatának, és pontosan tisztában voltak a lehetőségeikkel. Ráadásul ezek a vélemények nem befolyásolhatták az egyezség menetét, hiszen a folyamat lezárása után kerültek nyilvánosságra. De mit tanulhatunk ebből mi? Nincs okunk feltételezni, hogy a hozzászólók ellenségei lennének az Omega együttesnek, sőt… Többen hangsúlyozták is, mennyire becsülik az együttest, a szerzőket, és milyen sokra tartják a konfliktushelyzetet kiváltó dalt. Vitathatatlan, hogy amikor elégedetlenségüknek adnak hangot, azt merő jószándékból, szimpátiából teszik. De sajnos pont itt van a csapda! Nem véletlenül tartom az egyik legtanulságosabb és legsokatmondóbb szólásnak azt, miszerint „A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.”

Amikor konfliktushelyzetbe kerülünk – akár családban, akár munkahelyen, vagy az élet más színterén -, természetes, hogy családtagjainkkal, barátainkkal megosztjuk a problémánkat, meghallgatást, együttérzést, és gyakran tanácsot, segítséget várva tőlük. És a barátaink, családtagjaink tudják, mit szeretnénk, hiszen szeretnek minket és segíteni akarnak. Együttéreznek velünk és ellátnak tanácsaikkal – többnyire olyan tanácsokkal, amit hallani akarunk, vagy ami szerintük számunkra jó megoldás lehet. Szerintük – számunkra! Miért veszélyes ez? Mert a saját élethelyzetükből kiindulva, a saját értékeikhez viszonyítva próbálják befolyásolni a mi életünket. Súlyos krízishelyzetben ez még fokozódik azzal, hogy nem tartanak „beszámíthatónak” a saját konfliktusunk megoldásában. „Szegény annyira zaklatott, annyira kiborították az események, nem tud tisztán látni. szüksége van rá, hogy valaki gondolkozzon helyette. Hogy felnyissa a szemét….” Ismerősek ezek a megjegyzések, ugye?  Nem kétséges a jó szándék, a segíteni akarás. Csakhogy a tanácsadóink csak a mi oldalunkról részesei a történetnek, csak a lemez egyik oldalát ismerik, és minden szituációt a saját szűrőjükön keresztül értékelnek. Azt se felejtsük el, hogy véleményt mondani könnyű, okos tanácsokat osztani is könnyű, ha nem a saját életünkről, a saját konfliktusainkról van szó. Visszautalva az idézett hozzászólásokra, kíváncsi lennék például arra, hogy a véleményüket olyan karakánul kimondók hány sikeres üzleti döntést hoztak már életükben?

Ha megvisel minket egy szerettünk szenvedése, aki például egy párkapcsolati válságban szenved, indulatunkat könnyen fordítjuk a konfliktust kiváltó partner ellen, nem gondolva arra, hogy támadásainkkal, ellenségeskedésünkkel nem segítjük, hanem nagyon is akadályozzuk a konfliktushelyzet megoldását, szerettünk életének mielőbbi megnyugtató rendezését.

Látszólag magam ellen beszélek, hiszen a mediátor is egy bevont harmadik fél. Ami azonban nagyon lényeges különbség, hogy a mediátor független és elfogulatlan. Nem áll egyik fél oldalán sem, egy cél vezérli, hogy a megismert konfliktushelyzetet minden résztvevő fél számára megnyugtatóan oldják meg. A másik nagyon fontos különbség, hogy nem oszt tanácsokat.  A vitarendezésben segíti a két fél egymással való kommunikációját, segít feltérképezni a felek igényeit, ismerteti az adott helyzetben a felek lehetőségeit – emlékezzünk az idézett cikkre, ahol a közvetítő valószínűleg tájékoztatást adott a feleknek az ide vonatkozó törvényi szabályozásról! -, hozzásegíti a feleket a lehetőségeik közül a mindkettőjük számára leginkább megfelelő megoldás kiválasztására, támogatja, segíti őket az egyezségük létrehozásában.

Ha egy közvetítői eljárás során valamelyik fél bevon kívülállókat is a folyamatba, ezzel súlyosan veszélyezteti a mediáció sikerét, hiszen a kívülálló nincs ott az ülésen, nem részese a folyamatnak, nem ismeri a másik fél álláspontját, reakcióit. Illetve, csak elmondás alapján, ami már szintén egy szűrőn keresztül megismert álláspont lesz.

A mediátort törvény kötelezi a titoktartásra, a mediált ügy minden vonatkozásában. Ajánlott azonban az ülésen elhangzottakat a feleknek is bizalmasan kezelni, ha valóban megállapodásra törekednek és nem szeretnék veszélyeztetni az egyezség sikerét. És hogy hol kezdődjék a diszkréció? Már az első lépésnél. Ha felmerül Önben a kérdés, hogy tud-e segíteni egy mediátor a problémája megoldásában – csakis mediátorhoz forduljon a válaszért!

Kategória: Mediálás - amire érdemes figyelni | Címke: , , , , , , , , , , , , , , , , | Kibicnek semmi se’ drága… bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Fészek-modell – pro és kontra….

 Érdekes kezdeményezésről olvashattunk a HVG egy korábbi cikkében. Amíg nálunk még mindig komoly nehézségekbe ütközik a gyerekek közös szülői felügyeletének kimondása, addig Németországban lassan terjed egy új mód a válás utáni élet kialakítására: az úgy nevezett fészek-modell. A gyerekek maradnak a régi, közös lakásban, és a szülők váltják egymást heti vagy kétheti rendszerességgel. A közös lakáshasználatnak persze vannak szabályai, amelyet mindkét félnek be kell tartani, pl. hogy az új partner nem aludhat a lakásban.Első hallásra meredeknek tűnhet, számtalan kérdés, kifogás merül fel, amelyeket a cikk is taglal. Elsőként nézzük az anyagi nehézségeket! Ma Magyarországon 2 lakást is nehéz fenntartani, nem még 3-at. Ugyanakkor lehet ez éppen az előnye is, mert ha a szétváló szülők nem tudnak új lakást vásárolni, elviselhetőbb pl. a szülőkhöz való visszaköltözés, esetleg valami olcsóbb, átmeneti megoldás találása addig, amíg felépítik új életüket. Nem vitatom, hogy ez a felállás a szülők számára járhat nehézségekkel – tartok tőle, a felnőttek sokkal nehezebben alkalmazkodnak az új helyzetekhez, mint a gyerekek. Talán nem is kell, hogy ez egy végleges állapot legyen, hiszen valószínűleg a szülők idővel új kapcsolatot alakítanak ki és új családot is szeretnének alapítani. (A cikk egyébként erre a szituációra is ad használható megoldást.) De épp azért, mert a régi otthonuk biztos bázisként megmaradhat mindannyiuk életében, nem fognak kényszerkapcsolatokba belemenni, nagyobb eséllyel sikerül az elképzelésüknek megfelelően alakítani a további életüket. Természetesen a legnagyobb nyertesek a gyerekek egy ilyen megoldásban. A legkézenfekvőbb, hogy megmarad a régi otthonuk, a szobájuk, a berendezési tárgyaik, a megszokott repedés a falon, a szomszédok, az ismerős illatok, zajok… Nem kell óvodát, iskolát váltaniuk, vagy hosszabban utazniuk az eddigieknél. Megmaradhatnak a szakköreik, a különóráik, a barátaik. Gyakorlatilag élhetik a régi, megszokott életüket, azzal a különbséggel, hogy a szüleik felváltva vannak velük. Ha belegondolunk, ez sok gyermek életében nem is olyan nagy változás… Ezen túl a másik nagy előnye a fészek-modellnek, hogy a szülőket együttműködésre kényszeríti – hiszen ez másképp nem megy. A lakás fenntartásával járó költségek fizetése, a lakás karbantartása együttműködést, és a másik féllel szembeni bizalmat feltételez. Belátom, hogy nem minden helyzetben kivitelezhető ez a forma – pl. ha az egyik szülő otthon dolgozik. (Itt most nem beszélek az olyan esetekről, amikor a közös szülői felügyelet lehetősége eleve kérdéses az egyik szülő bántalmazó magatartása miatt, illetve amikor az egyik szülő életvitele a családi vagyont veszélyezteti.)

Nagyon bízom abban, hogy a hasonló példák híre a magyar családokhoz is eljut, és ha lassan is, de a magyar szülők gondolkodása is megváltozik a szülői felelősséggel kapcsolatban. Természetesen jó lenne, ha kevesebb család szakadna szét, de a statisztikák szerint a válások száma egyre nő világszerte, így nálunk is. Ha egy házasság már nem menthető, nem tehetünk mást, mint hogy arra törekszünk, minél kisebb veszteséggel vészeljék át a gyerekek és a szülők az elválást, minél kiegyensúlyozottabb, boldogabb életet élhessenek a gyermekek és a különvált szülők is.

A gyerek marad, a szülők ingáznak – itt a fészek-modell

Kategória: Válás gyermekkel | Címke: , , | Fészek-modell – pro és kontra…. bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

2014. márciusától kötelezővé tette a bíróság mediátor közreműködését egyes gyermeket is érintő válóperekben

Segíthet-e a kötelező mediálás a válófélben lévő családokon? Mi indokolta a családjogi törvény módosítását?

“A szülői felügyelet gyakorlásának elvei és főként problémái világszerte jelentős változáson mentek keresztül. Ez az a terület, amellyel kapcsolatban Magyarországon is – a bírósági és a gyámhatósági gyakorlat tapasztalatai szerint – alapvető gondok jelentkeznek: a szülők (főként különélő szülők) közötti, véget nem érő jogi viták, végrehajtatlan és végrehajthatatlan hatósági határozatok, ismételten fellángoló személyi összetűzések teszik tönkre sok gyermek életét, azokét, akiket – mint koruknál, helyzetüknél fogva „gyengébb feleket” – a jogszabálynak és a joggyakorlatnak védenie kell. Természetesen a kedvezőtlen jelenségek nem oldhatók meg pusztán jogi eszközökkel, a megfelelő szabályozás azonban olyan medret adhat a problémák rendezésének, amely, ha a folyó „tisztaságát” nem is, annak irányát, „sodorvonalát” befolyásolni képes. Ezért mind a Szakértői Javaslat, mind az új Ptk. a szülői felügyeletre vonatkozó Címben terjedelmileg és tartalmilag is lényeges változásokat hoz. A szülők felelősségét helyezi a középpontba, elsődleges szerepet szán a szülők megállapodásának, erősíteni kívánja a közös szülői felügyeletet. Abban az esetben, ha a bíróságnak kell döntenie a szülői felügyelet gyakorlásáról, a szülők egymás közti viszonyában elhagyja a „gyermekelhelyezés” kifejezést, és azt arra az esetre tartja fenn, ha a gyermek harmadik személyhez vagy a nevelkedését biztosító intézetbe kerül; a szülők között a szülői felügyeleti jogok rendezéséről szól, sokkal rugalmasabb kereteket biztosítva a gyermekkel kapcsolatos feladatok megosztásának. Külön pontban rögzíti a különélő szülő jogait és kötelezettségeit, ehhez illesztve a kapcsolattartás szabályait. A szülők együttműködésének biztosítása érdekében, mind a bíróság, mind a gyámhatóság részére lehetővé teszi, hogy – ha a megegyezésre a legkisebb esélyt látják – a feleket mediációs eljárásban való részvételre kötelezzék.[13] Ma már azt nem is kell külön hangsúlyozni, hogy – a hatályos törvénnyel egyezően – semmiféle különbség nincs a felügyeleti jogok és kötelezettségek tekintetében attól függően, hogy a szülők házastársak, élettársak (voltak), vagy közöttük még ilyen kapcsolat sem áll(t) fenn.”

Kőrös András: A családjog jövője

http://ptk2013.hu/szakcikkek/koros-andras-a-csaladjog-jovoje-ii-resz-csj-20134-1-8-o/2807#_ftn13

Kategória: Válás gyermekkel | Címke: , , , , | 2014. márciusától kötelezővé tette a bíróság mediátor közreműködését egyes gyermeket is érintő válóperekben bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Válás – elkerülhető mediációval?

Van rá esély, ha a házastársi kapcsolat még őriz tartalékokat. Azonban homokba dugni a fejünket nincs értelme. A világ, ezzel együtt a családról a köztudatban élő kép változóban van. Ma már a családok töredéke él a hagyományos modell szerint, mint azt az alább idézett cikkben olvashatjuk.  Felgyorsult az élet körülöttünk, ezernyi impulzus ér minket naponta, sőt óránként. Kitágult a világ, új embereket, új lehetőségeket ismerünk meg.  Változik az ízlésünk, az élettel, a partnerünkkel szembeni elvárásaink.  Ami korábban természetes volt, néhány év alatt gyökeresen megváltozhat. Van, hogy kisebb a veszteség egy válással, mint anélkül.  A mediátor feladata, hogy a válni készülők között helyreállítsa a megromlott kommunikációt és így hozzá segítse a párokat  a számukra legideálisabb megoldás megtalálásához. Ma még Magyarországon kevesek számára ismert tény, hogy a válási „procedúra” mediátor közreműködésével jelentősen lerövidíthető és lényegesen olcsóbbá tehető.
Gyermektelen házaspárok esetében a mediátor közreműködésével megírt teljes körű megállapodást a bíróság elfogadja és jogerőre emeli egy tárgyalás keretében – ha az nem sérti egyik fél jogait sem, de erre természetesen a mediátor odafigyel. 

„A 2011-es népszámlálás adatai szerint ma Magyarországon a népesség 70%-a nem hagyományos családmodellben él… Úgy tűnik, a házasság nem az a stabil, életre szóló elköteleződésen alapuló létforma, amilyennek azt látni szeretnénk. Jellemző, hogy a házastársi konfliktusok megoldásának legelfogadottabb módja a válás. Ma 36-37.000 házasság köttetik egy évben, ezzel szemben 23.000 pár válik el évente. Új jelenség, hogy tartós házasságok is felbomlanak, melyre 30-40 éve nem volt példa. 50 felett, 20-30 év házasság után is elválnak házaspárok, miután a felnőtt gyerekek kirepültek…”

Lőrincz Orsolya pszichológus cikke Tóth Olga: Családformák és együttélési minták napjaink Magyarországán című előadásáról. (Magyar Családterápiás Egyesület XXVII. Vándorgyűlése, Keszthely, 2013. április 5.)

A teljes cikk itt:

http://felelosszulokiskolaja.hu/index.php/2013/04/22/a-magyarok-70-szazaleka-nem-hagyomanyos-csaladban-el

Kategória: Még több a mediálásról | Címke: , , , , | Válás – elkerülhető mediációval? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Meghívás mediációra

Az utóbbi hetekben sokan megírták, elmondták nekem, hogy alapvetően tetszik nekik a mediáció, de az ő esetükben nem működhet, mert a konfliktusban lévő partnerük úgysem lenne hajlandó eljönni.

Ez nagyon is elképzelhető, hiszen amikor a mediálás szükségessége felmerül, a konfliktus már oly mértékben elmérgesedik, hogy a felek között megszűnik vagy eldurvul a kommunikáció. Ebben a stádiumban már csípőből hárítunk mindent, amit a másik fél javasol.

Hogyan cipelhetem el a párom/kamasz gyermekem/anyósom, apósom, egyéb rokonom a mediációra?

Fogas kérdés. Valószínűleg már régen nem beszélnek egymással, vagy ha igen,

abban sincs köszönet.  Ne is várjanak tőlem kész, minden helyzetre alkalmazható receptet. Néhány gondolatot szeretnék csak megosztani Önökkel, ami talán segítségükre lesz.

Az első, hogy ne azt várja, hogy a mediátor Önnek fog igazat adni, és ketten, közös erővel „legyőzik” a másik felet.  A mediátor pártatlan, és csak akkor lehet eredményes, ha az is marad. Miért mondom ezt?  Ha a győzelem reményében vetjük fel a másik félnek a mediálás lehetőségét, meg fogja érezni a szándékunkat.

Ha le akarjuk őt győzni, azonnal támadásba fog lendülni, vagy legalábbis ellenállást váltunk ki belőle.

Meg kell értenie, hogy a problémát Önöknek kell majd megoldani, a mediátor csak segíti Önöket a megállapodáshoz vezető úton. Ha ezeket végiggondolja és azonosulni tud ezzel az eszmével, akkor nagyobb eséllyel találja meg a megfelelő szavakat, a megfelelő hangsúlyt a meghívásra. 

Ha már a fenti gondolatokkal megbarátkozott, jó úton jár ahhoz a nyitottsághoz, amivel képes lesz mások – adott esetben a konfliktusban Önnel szemben álló személy – nézőpontját is elfogadni, legalábbis tudomásul venni, hogy az Önétől eltérő nézőpont is lehet helyes, értékes, vagy legalábbis elfogadható.

Azt sem árt tisztázni magában, mi az alapvető oka annak, hogy megállapodásra törekszikl. Ismernie kell a saját motivációját,

ez hozzásegítheti ahhoz, hogy a vitapartnere mozgatórugóit is megértse. Ez esetben fel tudja ajánlani a meghívással közös problémátok megoldását.

Kategória: Mediálás - amire érdemes figyelni | Címke: , , , , | Meghívás mediációra bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A mediálás története

A boldog, harmonikus élet eszménye áthatja életünket. Ideális családról, ideális munkahelyről álmodunk, ahol minden olajozottan, konfliktusok nélkül működik. A „boldogság” fogalma egy idilli, nyugalmas lelki állapotot vetít képzeletünkbe, ahol nincs helye a stressznek, a küzdelemnek, a válságos helyzeteknek. Egy állandó, stagnáló állapotot feltételez.

Azonban az élet lényege a mozgás, a változás. Változnak az életkörülményeink, változnak az emberek körülöttünk és változunk mi magunk is. Ez az állandó változás pedig újabb és újabb konfliktusok kialakulásához vezet. A konfliktus egymásnak feszülő érdekellentétet jelent, ami többnyire félelemmel, aggodalommal, gyakran agresszív indulatokkal tölti el a konfliktusban lévő feleket.

„Az emberi kapcsolatok velejárója a konfliktus. Családban, iskolában, munkahelyen, párkapcsolatban, üzleti életben, politikában, mindenhol jelen van. A különbségek abban mutatkoznak meg, hogyan kezeljük konfliktusainkat. Ha képesek vagyunk tárgyalni a másik féllel, akkor kapcsolatunk épülni fog, ha harcolni tudunk csak, romboljuk kapcsolatainkat.”                                                                                                                                             Dr. Kardos Ferenc

Az élet apró dolgaiban nap mint nap oldunk meg problémákat, szinte anélkül, hogy tudatában lennénk. Azonban a súlyos, válságos helyzetekben, amikor mi magunk vagyunk az egyik konfliktusban lévő fél, már nehezebb dolgunk van, a fentebb említett érzelmek, a félelem, a harag, az agresszió útjában áll a problémamegoldó gondolkodásnak, ami pedig egy válsághelyzet feloldásában elengedhetetlenül szükséges lenne.

„A mediáció alapötlete, az az elképzelés, hogy az ellenséges és antagonisztikus kétoldalú kapcsolatok konfliktus-megoldásához egy „harmadik semleges felet” hívnak segítségül egyáltalán nem új keletű.

A mediációhoz az idők során a különféle törzsi és más etnikai vagy kulturális csoportok között, Afrikától Európán át Ázsiáig, Közép- és Dél-Amerikától Japánig, mindig is igénybe vették a család vagy a közösség bölcs öregjeit, hogy békítő szerepet vállaljanak a konfliktushelyzetekben….

A feljegyzések szerint a mediáció eljárása a 19. században került alkalmazásra először eszközként a nemzetközi konfliktusok megoldásában….

Az Európai Unió fejlődésében a gazdasági unió érvényesül, a hatályos EK. Irányelvek a mediátort független szakmai munkát végző szolgáltatóként határozza meg, a viták kezelésének alternatív eljárási lehetőségeként.”

/Wikipédia: Mediáció – A mediáció története/

A mediátor tehát egy pártatlan személy, a közvetítő, aki kívülről, objektíven elemzi a problémát, indulatok és érdekek nélkül képes mindkét fél helyébe helyezkedni és a feleket hozzásegíteni a mindkettőjük számára leginkább elfogadható megállapodás megkötéséhez. Az elmúlt évszázadok során sok nép kultúrájában találkozhatunk a közvetítő fogalmával, híres történelmi események megoldása is közvetítők munkájához fűződik.

Korunk rohanó élettempója, a gyors változások egyre több konfliktushelyzetet generálnak, amelyek megoldására egyre kevesebb időnk és energiánk jut. Világszerte megfigyelhető jelenség a közvetítés – mediálás – újbóli térhódítása.

Hazánkban 2002-ben fogadta el az Országgyűlés a közvetítésről szóló törvényt. (2002. évi LV. tv.)

Kategória: Még több a mediálásról | Címke: , , , | A mediálás története bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva