Érdekes kezdeményezésről olvashattunk a HVG egy korábbi cikkében. Amíg nálunk még mindig komoly nehézségekbe ütközik a gyerekek közös szülői felügyeletének kimondása, addig Németországban lassan terjed egy új mód a válás utáni élet kialakítására: az úgy nevezett fészek-modell. A gyerekek maradnak a régi, közös lakásban, és a szülők váltják egymást heti vagy kétheti rendszerességgel. A közös lakáshasználatnak persze vannak szabályai, amelyet mindkét félnek be kell tartani, pl. hogy az új partner nem aludhat a lakásban.Első hallásra meredeknek tűnhet, számtalan kérdés, kifogás merül fel, amelyeket a cikk is taglal. Elsőként nézzük az anyagi nehézségeket! Ma Magyarországon 2 lakást is nehéz fenntartani, nem még 3-at. Ugyanakkor lehet ez éppen az előnye is, mert ha a szétváló szülők nem tudnak új lakást vásárolni, elviselhetőbb pl. a szülőkhöz való visszaköltözés, esetleg valami olcsóbb, átmeneti megoldás találása addig, amíg felépítik új életüket. Nem vitatom, hogy ez a felállás a szülők számára járhat nehézségekkel – tartok tőle, a felnőttek sokkal nehezebben alkalmazkodnak az új helyzetekhez, mint a gyerekek. Talán nem is kell, hogy ez egy végleges állapot legyen, hiszen valószínűleg a szülők idővel új kapcsolatot alakítanak ki és új családot is szeretnének alapítani. (A cikk egyébként erre a szituációra is ad használható megoldást.) De épp azért, mert a régi otthonuk biztos bázisként megmaradhat mindannyiuk életében, nem fognak kényszerkapcsolatokba belemenni, nagyobb eséllyel sikerül az elképzelésüknek megfelelően alakítani a további életüket. Természetesen a legnagyobb nyertesek a gyerekek egy ilyen megoldásban. A legkézenfekvőbb, hogy megmarad a régi otthonuk, a szobájuk, a berendezési tárgyaik, a megszokott repedés a falon, a szomszédok, az ismerős illatok, zajok… Nem kell óvodát, iskolát váltaniuk, vagy hosszabban utazniuk az eddigieknél. Megmaradhatnak a szakköreik, a különóráik, a barátaik. Gyakorlatilag élhetik a régi, megszokott életüket, azzal a különbséggel, hogy a szüleik felváltva vannak velük. Ha belegondolunk, ez sok gyermek életében nem is olyan nagy változás… Ezen túl a másik nagy előnye a fészek-modellnek, hogy a szülőket együttműködésre kényszeríti – hiszen ez másképp nem megy. A lakás fenntartásával járó költségek fizetése, a lakás karbantartása együttműködést, és a másik féllel szembeni bizalmat feltételez. Belátom, hogy nem minden helyzetben kivitelezhető ez a forma – pl. ha az egyik szülő otthon dolgozik. (Itt most nem beszélek az olyan esetekről, amikor a közös szülői felügyelet lehetősége eleve kérdéses az egyik szülő bántalmazó magatartása miatt, illetve amikor az egyik szülő életvitele a családi vagyont veszélyezteti.)

Nagyon bízom abban, hogy a hasonló példák híre a magyar családokhoz is eljut, és ha lassan is, de a magyar szülők gondolkodása is megváltozik a szülői felelősséggel kapcsolatban. Természetesen jó lenne, ha kevesebb család szakadna szét, de a statisztikák szerint a válások száma egyre nő világszerte, így nálunk is. Ha egy házasság már nem menthető, nem tehetünk mást, mint hogy arra törekszünk, minél kisebb veszteséggel vészeljék át a gyerekek és a szülők az elválást, minél kiegyensúlyozottabb, boldogabb életet élhessenek a gyermekek és a különvált szülők is.

A gyerek marad, a szülők ingáznak – itt a fészek-modell